2022. március 25-én, pénteken este 8 órakor a Díszteremben Bősze Ádám zenetörténész, zenei antikvárius Üdvöt és munkakedvet! Bartók szívügyei címmel. Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, tartja a mondás. Vajon Bartók Béla, aki kétségtelenül a legsikeresebb magyar zeneszerző, hogyan tekintett azokra a nőkre, akik megosztották vele az életüket? Az előadásról készült beszámoló alább olvasható.
Az előadó a Bartók Rádió több műsorának műsorvezetője, a „komolyzenei standup” ötletgazdája. Bartók Béla 141. születésnapján Bősze Ádám zene- és kultúrtörténeti előadást tart zenével, képekkel illusztrálva.
Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!
-----------------------------------------------
Bartók szívügyei – Bősze Ádám előadása
Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző Bartók Béla, akinek zenei zsenialitása mondhatni köszönőviszonyban sem volt azzal, ahogy szerelmi életét intézte. A bartóki „romantikáról”, élete három fontos kapcsolatáról mesélt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjainak Bősze Ádám. A Bartók Rádió műsorvezetője, zenetörténész a komponista egy kevéssé ismert odalát mutatta be, Bartók magánlevelezéseiből idézve.
Bartók első szerelme a hegedűművész, a csodagyereknek számító Geyer Stefi volt. Tizenhárom évesen fejezte be a Zeneakadémiát, de egy vita miatt a záróvizsgát nem tette le. Kiválóan hegedült és, amint azt Bősze Ádám kifejtette, minden jegyet el lehetett adni, ha ő lépett fel. Egy koncerten találkozott Bartókkal, majd 1907-ben Jászeberényben, a nagynénjénél, ahová állítólag népdalokat ment gyűjteni a zeneszerző, de kiderült, valójában Stefi miatt utazott oda. A fiatal lány egyik írásából kiderül, hogy Bartók Béla – ahogy Bősze Ádám fogalmazott – úgy próbált meg „bevágódni” nála, hogy rendkívül nehéz kánonokat szerzett neki és testvérének. „Gyakran énekeltünk kánonokat, amiket Bartók csak a mi számunkra írt, igaz, azokat kromatikával és nehezen énekelhető hangközökkel készakarva nehezítette” – idézte a lány szavait.
Bartók aztán teljesen belehabarodott Stefibe, ami a neki írt leveiből is kiderül. Az egyikben, amelyben épp a neki készülő versenyműről számol be, Bartók ezt írta: „ Leitmotivjai körülrepdesnek. Egész nap velük, bennük élek, mint valami narkotikus álomban. És ez így van jól, az én munkámhoz az ilyen ópium kell, még ha idegölő is, ha mérges is, ha veszedelmes is.” Bár Geyer Stefi később kifejtette, hogy voltak érzései a zeneszerző iránt, ugyanakkor rádöbbent, hogy részéről nem szerelemről van szó. Hogy miért nem lehetett kettőjük között semmi, arról így vallott egyik levelében. „Mi boldogok aligha lettünk volna, a fő dolgokban nagyon szétmennek nézeteink. Mindketten – különösen maga – annyira szabadok vagyunk, hogy egyik se hajtaná meg a fejét a másik előtt, se a másik nézetei előtt. Mindketten éreznénk nagyon hamar a láncot. Mi nem értünk eléggé egyet, hogy ezt ne éreznénk. Eleinte talán nem, de aztán az összeszokás, az a mindent megölő, megölne itt is idővel mindent.”
Ahogy azt az előadó kifejtette, az írás sok mindent elmond nem csak Bartók személyiségéről, hanem arról is, hogy zeneszerzőként milyen megszállottan gondolkodott saját életéről, munkájáról, hogy Bartók számára nem létezett semmi más csak a zene. Ettől függetlenül később kétszer is megnősült. Az első felesége a tanítványa, Ziegler Márta volt. A vele való kapcsolatról Bősze Ádám azt mondta, hogy nyugodtan lehet munkakapcsolatnak is hívni. Randevúikat úgy képzelte el Bartók, hogy ő zenét szerez, míg Márta valami mást csinál. Egyszert ezt írta neki: „El tudok képzelni olyasvalakit, akiért minden áldozatot meg tudnék hozni, de olyat senkit, akinek kicsinyes óhajait teljesítsem. Miért? Mert az ilyen emberhez nem fűzhetne az a legmagasabb foka a szeretetnek, amely nagy áldozatok meghozására szükséges.”
Miután összeházasodtak egy gyermekük született. Míg Bartók koncertezett vagy népdalokat gyűjtött, felesége otthon volt az ifjabb Bartók Bélával, és tette, amit férje előírt neki. Utasításba kapta, hogy mit kell megtanulnia, vagy épp miben segítsen neki. Ahogy arra Bősze Ádám rámutatott a távollétében írt levelek egyikében sem volt nyoma gyengédségnek, sőt egyszer ezt írta búcsúzásként Bartók: „Üdvöt és munkakedvet!”
A házasságot aztán 1923-ban Márta kérésére felbontották, egyrészt mert elege lett, másrészt azért, mert Bartók megismerkedett egy másik tanítvánnyal, Pásztory Dittával, aki aztán a második felesége lett. A történet pikantériája, hogy mikor Bartók körúton volt, Ditta zenei előrehaladását korábbi feleségére, Ziegler Mártára bízta. Ahogy Bősze Ádám fogalmazott ez egy „egészen sajátos módszere annak, amit bartóki szerelemnek hívunk.”
Pásztory Ditta zongoraművésznek készült, a Zeneakadémián versengtek érte a tanárok. Koncertező művész szeretett volna lenni, ezt azonban Bartók nem engedte, mert kellett neki valaki, akivel kipróbálhatja zongoraversenyeit, tulajdonképpen egyfajta asszisztens volt – fejtette ki az előadó. A házaspár az 1940-es években Amerikába emigrált, de alig kaptak munkát. Majd Bartók beteg lett, és 1945-ben leukémiában elhunyt. A zeneszerző halálával Ditta egész világa is – amit addig férje irányított – összeomlott, és arra tette fel élete hátralévő részét, hogy Bartók hagyatékát gondozza.
Az örökség iránti elkötelezettsége pedig Bősze Ádám szerint abból fakadt, hogy Bartók egyszer – a maga módján – megdicsérte azért, ahogy műveit a rádióban játszotta felesége. Előadása végén ezt idézte a hallgatóságnak: „Csakugyan kiválóan játszottál. A te előadásod közelíti meg legjobban az én elképzelésemet. A legegyszerűbb, a legtagoltabb, a legtisztább, de mégsem mondom azt, hogy te vagy a legkitűnőbb zongoraművész. Csak azt, hogy az én műveimet te adod elő a legtisztább stílussal. És ne felejtsd el soha sem, hogy te vagy az, akinek ezt a stílust őriznie, életben tartania, és gondoznia kell!”