2022. október 7-én, 20.00 órakor a Díszteremben Stabilitas loci, A hely szelleme vagy a szellem helye? A Királyok, szentek, monostorok projekt elmúlt két évi régészeti kutatásairól tartanak előadást a projekt szakemberei, a tihanyi és a bakonybéli ásatások régészei. Beszámoló alább olvasható.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat által támogatott tervkutatások a Tihanyi Apátságban és a Bakonybéli Monostorban, illetve az azok környezetében folyatott feltárások egyértelműen rámutattak arra, hogy a legújabb természettudományos módszerek támogatásával és célzott, kis területű régészeti feltárások segítségével a korai Árpád-kor eddig ismeretlen, rendkívül izgalmas fejezetei nyílnak, nyílhatnak meg a kutatás számára. A helyszíni régészeti feltárást, illetve a természettudományos kutatások egy-egy kiemelt részét irányító kutatók most személyesen mutatják be a kutatás eredményeit és mesélnek a program sikereiről, izgalmas eredményeiről és további lehetőségeiről.
Az előadásokon megtudhatjuk, hol lehetett az eredeti monostorépület Bakonybélben, hogyan lát a lézer 150 méter magasságból és a királykripta tényleg rejti-e királyok maradványait. Arra is fény derül, hogy András király sírköve inkább fiáé, Dávidé és mi köze a szegedi dóm freskóinak a tihanyi altemplomhoz.
Előadók:
Belényesy Károly régész, a projekt szakmai tanácsadója, évtizedek óta foglalkozik a tájtörténettel, különösen a középkori kolostorok tájalkotó szerepével és annak modern térinformatikai eszközökkel történő kutatásával;
Mende Balázs Gusztáv az ELKH BTK Archeogenomikai Intézet paleoantropológusa, a projekt koordinátora;
Nagy Szabolcs Balázs régész, az ELTE oktatója, a bakonybéli ásatások vezetője, középkori várak régészeti kutatásának szakértője;
Takács Ágoston (Ph ’05A), az ELTE doktorandusza és a BTM Középkori Osztályának régésze. Vezetésével zajlott a tihanyi királykripta hitelesítő feltárása.
Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!
----------------------------------------------------------------
Hol a király? – régészeti kutatások Tihanyban és Bakonybélben
Vajon valóban I. András, az 1046-1060 között uralkodó magyar király és családjának csontmaradványait rejti a Tihanyi Bencés Apátság altemploma? Erre az izgalmas kérdésre kereste a választ a legutóbbi régészeti feltárás a királykriptában. Az eredményekről az ásatásban résztvevő szakemberek számoltak be a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjainak. A tihanyi feltárás mellett a bakonybéli monostornál végzett ásatásokról is meséltek.
A Tihanyi Apátságban nem ez volt az első feltárás. Már a 18. századtól kezdve zajlottak az altemplomban különböző munkálatok. Ezek egy része nem régészeti kutatás volt, hanem építkezésekhez, felújításokhoz kapcsolódó „bolygatások” – mesélte Nagy Szabolcs Balázs a legutóbbi, 2021-es, úgynevezett hitelesítő feltárás egyik régésze. Mint mondta, elsősorban az altemplom középkori múltjára voltak kíváncsiak.
A kutatás során több sírgödröt is találtak, amelyek különböző korszakokból származnak, néhány közülük a középkorból. Igazán azonban az érdekelte a régészeket, hogy vajon hol van I. András sírja. A Tihanyi Alapítólevélből tudott, hogy a király részben azért is alapította az apátságot, hogy a templom neki és családjának temetkezési helyül szolgáljon. A 16. századból pedig maradtak fenn adatok, hogy még áll I. András síremléke.
Az alapító számára jellemzően előkelő helyet biztosítanak a templomokban temetkezésekre – magyarázta a régész. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy az altemplom középső hajójában bukkantak olyan sírgödörre, amely azt mutatta, hogy ott fontos személy nyugodott, vélhetően I. András. Egyrészt a sír oldalát kővel kifalazták, nem egyszerűen csak bemélyítették a földbe. Másrészt az is látszott, hogy a 15. században ehhez hozzányúltak, de nem egy esetleges bolygatásról volt szó, hanem feltehetően a királyi síremlék díszes átalakításáról, amelyet írott források is megerősítenek.
Több más középkori sírgödör is előkerült az ásatáson az északi és a déli hajóból. Ezeket szintén kő falazattal látták el. A déli hajóban lévő feltűnően keskeny, és épp ráillik az eddig I. Andrásnak tulajdonított sírkő. A régészek szerint azonban valószínű, hogy az inkább a király fiának, Dávid hercegnek a nyughelyéhez tartozott.
Az altemplomban megtalálták azt az 1953-ban épített beton szarkofágot is, amelyben három faláda rejtette azokat a csontmaradványokat, amelyek az évszázadok alatt a kriptából előkerültek. Ezeket kezdték el vizsgálni, hogy kiderítsék, megtalálhatóak-e közöttük I. András maradványai. Ezt már Mende Balázs mesélte, aki paleontológiával és bioarchelogóiával foglalkozik. Összesen több mint 10 különböző személy csontjait találták meg, amelyek között volt néhány más színezetű, megfeketedett darab is. Miután az összeset nem tudták megvizsgálni genetikai szempontból, mert az eljárás nagyon drága, egy mintavételi stratégiát állítottak fel.
Ebben rögzítették, hogy azokból a csontokból küldenek mintát genetikai vizsgálatra, amelyek a radiokarbon-kormeghatározás alapján I. András idejéből származnak. Az Árpád-házi vérvonal DNS-e apai ágon ismert, hisz III. Béla király hiteles csontmaradványaiból sikerült azt kinyerni. Három labor is elvégezte a kormeghatározást, és három mintánál kimutatták, hogy azok a király temetkezési idejének felelnek meg. Ahogy az előadáson korábban már elhangzott, a tihanyi alapítólevélből tudni, hogy I. András saját és családja temetkezési helyének nevezte ki Tihanyt, más források pedig megerősítik, hogy a királyt és fiát, Dávid herceget valóban ide is temették. Így már csak egy bizonyíték hiányzik, a DNS, amit azonban egyelőre nem sikerült megállapítani a csontokból. Nehezíti az eljárást, hogy genetikai vizsgálatot szinte kizárólag fogból, vagy a halántékcsont egy bizonyos részéből szoktak végezni, itt azonban ilyenek nem maradtak fenn – magyarázta Mende Balázs.
A bakonybéli ásatásokról Nagy Szabolcs Balász számolt be. A Szent István korában alapított monostor déli részén, az udvaron nyitottak szelvényeket a régészek. Mint mondta négy sírt tártak fel, amelyek a kolostor legkorábbi időszakából származhatnak. Falrészletek is előkerültek, azok azonban az Árpád-kor utániak, későközépkoriak. Annak a nyomait is megtalálták, hogy az 1500-as években a monostort erődítménnyé tették, és a középkor után, a 18. század elején a visszatelepülő bencés közösség számos emléke szintén előkerült. A régész szerint a feltárás után elmondható, hogy a kolostor központi épülete történetének legkorábbi időszakában biztosan nem a most kutatott területen volt. A déli udvart ugyanis csak a késő középkorban vették úgy birtokba a szerzetesek, hogy építkeztek is oda. Mint hangsúlyozta, ez fontos adat arra, hogy hol állhatott az első templom és kolostor. Korábbi ásatások már igazolták, hogy nem a keleti és nem is a nyugati részen. Így a mostani feltárás után kijelenthető, hogy a barokk monostort az eredeti alapokra építették fel.
Bakonybélben a monostoron kívül még a Szentkútnál végeztek ásatásokat. Ott egy körülbelül öt méter mély sziklaüreget tártak fel. Betöltésében többségében földet, habarcsot, követ, festett vakolat töredékeket, vasszegeket és szórványként emberi csontokat találtak. A régész szerint mindez arra utal, hogy az egykor remeteség lehetett, amely később egy kápolnát is kapott, és kegyhellyé vált.
Az előadás végén Belényesy Károly régész mesélt a tájrégészetről, azaz a történeti táj kutatásáról. Mint mondta, a technológiának köszönhetően olyan rétegeit is fel tudják fedezni a környezetnek, amelyre a szem nem képes. Háromdimenziós felmérésekkel sokmillió pontból álló képet állítanak össze, ami azért fontos, mert miután a pontok mindegyikét elnevezik, egyenként ki tudják venni azokat. Így eltávolíthatóak azok az elemek a tájból, amelyek régészeti szempontból nem lényegesek, és létrejön egy olyan környezet, amely bár csak a gép előtt létezik, de a valóság összes elemét tartalmazza, és a történeti rétegek megállapításában nagy segítséget nyújtanak. A gépeknek ugyanis meg lehet tanítani, hogy mutasson meg a földfelszínen minden olyan apróságot, amely régészeti korú. Ezáltal olyan környezeti rekonstrukciót tudnak megjeleníteni, amely akár 4500 éves. Tihany esetében például, ha a képről az épületeket, a vegetációt, a fákat leveszik, azaz minden olyat, amelyek régészetileg nem érdekes, kirajzolódnak még a gejzírkúpok is – zárta Belényesy Károly.