Film, színház és fotográfia. Ezúttal is e három művészeti területen próbálhatták ki magukat a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tizedikes diákjai a tanév második művészeti hetén. A szakmai mentorok által kísért kurzusokon az első félévben az A, 2023. február 6-11. között pedig a B osztály vett részt. A hét zárásaként a fiúk tanáraik és diáktársaik előtt mutatták be az elkészült alkotásokat.

A színházi szekció munkáját Fodor Fanni és Török Tímea drámainstruktorok kísérték. A fiúk a héten gyakorlatok során – beszéddel, mozgással, játékkal – ismerkedtek a színház különböző formáival, és összeállítottak egy színdarabot. A Tizenkét dühös embert dolgozták át és adták elő a művészeti hét zárásaként. Ahogy azt mentoraik hangsúlyozták, nem volt könnyű dolguk a fiúknak, és nem csak azért, mert tizennégyen voltak a tizenkét szerepre, hanem mert néhány nap alatt kellett egy teljes előadást létrehozniuk. Ők írták át a történetet, maguk rendezték és vitték színpadra a művet.

A fotós csapat kísérője szerint sokan gondolják azt, hogy fényképezni nagyon egyszerű, csak gép kell hozzá. Amikor azonban képi elemeket kell létrehozni és azokkal kommunikálni, rájönnek, hogy ez azért összetettebb. „Az elején vicces, utána komoly munka, a végén – amikor elkészül a filmünk – felüdülés, mert rájövünk meg tudjuk csinálni.” Ujvári Sándor úgy tartja, hogy a mentorálás a művészeti héten olyan, mintha elkezdenénk összekeverni különböző színű folyadékokkal töltött poharakat. „Senki poharában nem lesz több, vagy kevesebb, de más színű lesz benne a folyadék” – mondta a fotóriporter.

„Az út a cél” – tartja Kőrösi Máté rendező, aki Jancsó Nyika operatőrrel, valamint Halla Gáborral és Bálinttal együtt vezette a filmes szekciót. Mint mondta, a művészeti hét zárásáig sűrű, izgalmas és nagyon fárasztó út vezetett. A diákok volt, hogy hajnal háromig vágtak, majd reggel hétkor újra a vágószobában voltak. A fiúk munkabírását Jancsó Nyika is dicsérte, és azt is kiemelte, hogy milyen fontos, hogy bár őrült komolyan vették a feladatot, közben „jókat röhögtek.” Mindketten egyetértettek abban, hogy bár az út a cél, azért a produktum is fontos, mert ahogy azt Nyika tréfásan megfogalmazta: „Nem vagyunk mi cukrászok, hogy megegyük, amit elrontottunk.”