Iskolánk tizenegy munkatársa 2016 nyarán részt vesz az Erasmus+ európai uniós tanári mobilitást segító programban. Pályázatunk címe: A Pannonhalmi Bencés Gimnázium versenyképességének és oktatási minőségének javítása a külföldi pedagógus továbbképzéseken való részvételeken és a testvériskolai kapcsolatokon keresztül. Az alábbi kurzusokon vettek részt munkatársaink. Beszámolóik alább  olvashatók.

Török Júlia Edinburgh: School of English Language and Methodology Refresher Secondary 24/07/2016–06/08/2016

Bakiné Farkas Ilona Scarborough:Intensive English Language Training (For School Administrators) 7/18/2016-7/31/2016

Kovács Alida Cambridge: Bringing British Culture to Life 3/7/16-16/7/16

Klimas Marcel Gloucester: European Teachers Of History At Secondary Level, saturday 02 July - sunday 10 July 2016

Lesták András Wien: Super-Intensivkurs in der ActiLingua Academy, 04.07. – 15.07.2016.

Hartyándi Mátyás Split: Drama in Education - Holistic Approach to Teaching with Drama Techniques 21-30 July 2016

Villányi Rita Firenze: „Master Class per insegnanti, total of 45 hours in 1 week”, 16.08.2016 – 19.08.2016

Szalai Zsolt Madrid: Dele Exam Preparation Course + General Spanish Course, July 4th to July 15th 2016

Barcza István Barcelona: Team Work as a Means for Enhancing Productivity 2016. aug. 8-12.

Borián Elréd Gellért OSB Málta: Fluency & English Language Development for Teachers,16-26 August 2016

Tamás Balázsné Limassol, Cyprus: Emotional Intelligence 01 - 05 August 2016.

A RÉSZTVEVŐK BESZÁMOLÓI:

TÖRÖK JULIANNA: Beszámoló az ERASMUS+ programjáról

2016. július 24-augusztus 6. között kéthetes továbbképző tanfolyamon vettem részt, melyet  az Edinburgh School of English szervezett, bonyolított. A kurzus elnevezése: ’Language and Methodology Refresher’, intenzív programmal.

Kellő izgalommal és szorongással vegyes lelkesedéssel kezdtem el a készülődést, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mi vár rám. A szervezők maximálisan mellettünk álltak, de ez valójában ’csak’ azt jelentette, hogy az adminisztrációs és pénzügyi  feladatok  útvesztőiből  segítettek kijutni. Megjegyzem, hogy hatalmas segítség volt, lehet, hogy többen is feladtuk volna egy-egy csúcsra feszült ponton.

Minden egyéb készülődés (repülőjegy, szállásfoglalás, stb) saját elképzelés és egyéni talpraesettség szerint történt.

Meglesz-e a pénz időben, mit vigyünk, hány bőröndöt, milyen idő lesz, hogy jutok el a szálláshelyemre, vigyek ajándékot, és kinek…???? Te már visszajöttél? Mesélj, milyen volt? Mire kell figyelni?? Körülbelül így nézett ki az elutazás előtti időszak. Csupa kérdés, bizonytalanság és közben vészesen fogyott a szünidő.

Ami kint várt, az minden képzeletet felülmúlt. Először is minden simán ment. A transzferbusz  azonnal a szálláshelyemre szállított. Ott kiderült, hogy mit takar (a szavak értelmén túl) a ’ Self-catering apartment’, amelyet azért választottam, hogy legyen egy kis intim szférám, visszavonulási lehetőségem. Akkor még nem tudtam, hogy ilyesmire egyszerűen nincs idő.  Reggel  7 óra körül elhagyod a szobát és jobb esetben este 10 órakor bezuhansz az ágyadba aludni. És persze fél hatkor kelsz, mert meg kell írnod a házi feladatot. Igen, volt HOMEWORK. minden napra, hétvégére is! Morogtunk is rendesen, pont úgy, mint a diákjaink.

Az iskola gyönyörű környezetben van, Edinburgh belvárosában, a főutcán. A mindennapos 20 perces séta a szálláshelytől az iskoláig, patinás épületek között, kora reggel, amikor még alig van ember az utcán… A napfény megcsillan a St. Giles katedrális tetején, tele tüdővel szívod be a történelmet és az ébredő város hangulatát… Nincs fénykép, amely mindezt visszaadná, de benned marad örök élményként.

Az iskola épülete Harry Potter világát idézi, sokkal kisebb változatban. Talpalatnyi hely sincs, a miniatűr termekben és keskeny folyosókon hemzsegnek a diákok. Végre megvan a csoport és bejön az első tanár. Olasz, spanyol, mexikói, lengyel, japán, német kollégák társaságában ülök, ismerkedünk. Gördülékeny az óra, mindenki csupa mosoly és tele vagyunk még energiával. A kávészünet már jól esik. Időbe telik, míg odaverekedjük magunkat a kávégéphez.

A délutáni órák már nehezebben telnek, főleg az után, hogy a legtöbb tanfolyam 13:30-kor befejeződött és mindenki elment várost nézni, szórakozni, pihenni. Persze tudhattuk előre, hogy hány órás a tanfolyam, amelyre jelentkeztünk, mégis…

Így indult és nagyon gyorsan el is telt. Pillanatok alatt jó kis csapattá formálódtunk, sokat nevettünk és nagyon sokat dolgoztunk. Annyira, hogy már kezdtünk szorongani, hogy mikor látjuk a város nevezetességeit, mikor ismerkedünk? Az iskola számos programot szervezett, ezek egy részén részt is vettünk, de többet akartunk. A mindenkori diák leleményesség ezt is megoldotta, így végül sikerült látnunk a legtöbb nevezetességet, eljutnunk előadásokra és egy koncertre is.

 A szabad hétvégén mindenki saját programot szervezhetett. Jómagam északabbra utaztam Inverness-be, gazdag programot szerveztem -és ez is egyszerűen, gördülékenyen ment! Hajókirándulás a Loch Ness-en, várrom-séta, whisky  kóstolás…minden belefért.  Nessie-vel sajnos nem találkoztam, de minden souvenir tárgyon ott feszített.

Szakmailag, nevéhez méltóan, valóban Refresher kurzus volt, felfrissülten, lelkesen és élményekben gazdagon tértünk vissza.

A skótok pedig egyáltalán nem ’SKÓTOK’! Kedvesek, segítőkészek, vendégszeretők és nem utolsósorban nagylelkűek, adakozóak.

TAMÁS BALÁZSNÉ: Ahol Aphrodité megszületett a habokból…

Az ERASMUS+ továbbképzési program keretében 2016. 08. 01. és 2016. 08. 05. között Ciprus szigetén, Limassol városban vettem részt továbbképzésen. A képzést a DOREA Educational Institute szervezte, angolul folyt, és címe ez volt: Emotional Intelligence.

Nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe a programba. Nem voltam járatos sem abban, hogyan érdemes egy külföldi repülőutat megszervezni, hogyan érdemes egy külföldi intézménnyel kapcsolatot tartani, s milyen érzés egyedül elindulni egy ismeretlen országba. Nagy biztonságot jelentettek ebben a Hungary-Expert magyar kapcsolattartói, külön köszönöm a segítségüket. Nagy elszánással vágtam bele abba is, hogy felelevenítsem és élővé tegyem az angol nyelvtudásomat. Ebben sok segítséget és ötletet kaptam az angol szakos kollégáimtól, köszönöm ezt nekik.

A képzés Limassolban, a DOREA intézet központjában folyt, egy kellemes tréning szobában. A csoportban hatan voltunk, ketten Magyarországról (a másik magyar résztvevő Debrecenből jött), egy résztvevő Finnországból, egy résztvevő már néhány éve Ott él Cipruson, és két résztvevő Litvániából.

A képzést témája az érzelmi intelligencia volt. A tréner kifejezetten fókuszált a mi kérdésfelvetéseinkre, így többször is kitért azokra a szempontokra, amelyek arról szóltak, hogy egy osztálytermi keretben hogyan lehet alkalmazni a hallottakat. A tréning gyakorlat központú volt, többféle feladat és gyakorlat keretében kerestük az érzelmek szerepét,és hogy milyen hatással vannak az érzelmek a döntéseinkre. Külön kiemeltük és megvizsgáltuk, hogy milyen szoros kapcsolatban állnak az érzelmeink a kommunikációnkkal – ezen keresztül formálhatjuk, illetve finomíthatjuk, pontosíthatjuk is az érzelmeinket. A kommunikáció elemeit több szinten megtapasztaltuk, erről több gyakorlatot is végeztünk. A tréning során többször nyúltunk a képi ábrázoláshoz, a kreatív alkotáshoz. Sor került még egy-egy filmrészlet megbeszélésére és értelmezésére is. A tréning eredményességét csak az nehezítette számomra, hogy nem volt más résztvevő, aki valamelyest hasonló életállapotban él, mint él (a többi résztvevő nem volt családos, így legtöbbször másféle döntésekkel szembesül a hétköznapjaiban, mint én.)

A képzés körülményeit is a DOREA Educational Institute szervezte számunkra. Limassolban volt a szállásunk, teljes ellátással, pihentető és szép körülmények között. Egy welcome dinner színesítette a programot az első estén, az ismerkedést segítve. A képzés utolsó napján pedig közös kirándulásra került sor. Ennek keretében sokat megismerhettünk Ciprus kultúrájából, természeti kincseiből és történelméről. Ezen a napon egy szélesebb perspektívát kaptam Európáról, s örülök, hogy rácsodálkozhattam a történelmi kincsekre, élvezhettem a tenger és a hegyek kincsit, és átérezhettem más népek és emberek sorsát.

Örülök, hogy részt vehettem ezen a programon. A továbbképzés során elgondolkodtam a tréning során felmerülő kérdéseken, élveztem a kikapcsolódást, tapasztalatot szereztem újfajta élményekről és helyzetekről.

SZÜCSNÉ VILLÁNYI RITA: Firenze,  Scuola Toscana, 2016. aug. 16-19.

Az Erasmus+ program ösztöndíjasaként egy hetet tölthettem Toscana tartomány gyönyörű városában, Firenzében.

A Corso di aggiornamento per insegnanti - Master Class per insegnanti programra jelentkeztem. Kicsit félve hagytam itthon a családomat, kicsit izgultam is, de ahogy közeledett a tanfolyam időpontja, egyre nagyobb várakozással tekintettem a kurzusra. 

Utazásomhoz az Eurolines közvetlen buszát választottam, mert közel állt meg a szállásomhoz. (De a reptéri transzfer is jó: 20-30 percenként indulnak a járatok, így onnan is gazdaságosan be lehet jutni a városba.)

Lévén az iskola kifejezetten a belvárosban helyezkedik el, így utazás előtt már interneten tájékozódtam, hol lehet esetleg nem túl drágán étkezni, de az iskola is segít ebben, sőt egyes helyeken kedvezményesen tudtam ebédelni a Scuola Toscana hallgatójaként.

A kurzus napirendje 16 óráig elég szoros volt.

Reggel 9-től 11-ig: "2 ore clinic di grammatica", ami tulajdonképpen egy hagyományos nyelvórára hasonlított, persze vidáman, s bármilyen kérdést feltehettünk. Négyen voltunk ezeken az alkalmakon, így az óra elég szabad, inkább beszélgetős jellegű volt. Rajtam kívül még egy magyar, egy svájci és egy lengyel egyetemista lány alkotta a nemzetközi mezőnyt.

A második rész 11-13-ig tartott. Itt a művészettörténeti csoporttal lehettem együtt. Nagyon örültem ennek, hiszen így várakozás, sorban állás nélkül juthattunk be a város nagyszerű múzeumaiba. Így például kedden a Palazzo Vecchiót, szerdán a Galleria dell'Accademiát, csütörtökön a Santa Croce bazilikát, míg pénteken a Galleria degli Uffizi képtárat tekinthettük meg. Nagyszerű idegenvezetőnk volt a Scuola Toscana fiatal művészettörténésze személyében, aki a kicsi, négy fős, de annál vegyesebb nyelvtudású csoportunknak bemutatta Firenze csodálatos műemlékeit. Ebben a csoportban egy mexikói nyugdíjas hölgy, egy bolgár hölgy és egy francia egyetemista fiú volt a csoporttársam.

A módszertani modul 14-16-ig tartott, ezek már kifejezetten "tanáris" órák voltak. Kedden a nyelvvizsgafajtákról, szerdán a piacon lévő olasz nyelvkönyvekről beszélgettünk, csütörtökön egy "üzleti" kurzus óráját tekinthettem meg, míg pénteken a szektornyelvek közül a divat nyelvével foglalkoztunk, majd pedig az olaszországi és magyarországi iskolai tapasztalatokat vetettük egybe. Kaptam olyan anyagokat, láttam olyan ötleteket, amelyeket majd fel tudok használni az itthoni tanítási óráim során. 

Délután, 16 órától kezdve fakultatív programokon vehettünk részt, melyek keretében megismerhettük Firenze belvárosát, átsétáltunk a Ponte Vecchio hídon, majd a Palazzo Pitti és a Boboli kert következett.

Nem tudok most mindent felsorolni, hova is mentem el a fennmaradó szabad időmben, de mindenképpen megemlítem a San Miniato al Monte templomot, ahonnan csodálatos panoráma tárult elém. Bencés tanárként különösen nagyon élményt jelentett számomra Firenze egyik legrégibb műemléke.

Sajnos, a tanári továbbképzésnek meghirdetett kurzus ezen időpontjára rajtam kívül más nem jelentkezett. Ennek kifejezetten pozitív hozadéka az intenzív nyelvi élmény, a rugalmas témaválasztás, a baráti, személyes kapcsolat. Azért kicsi hiányérzet maradt bennem, hiszen így elmaradt a (magyar és külföldi) kollégákkal való közös gondolkodás, szakmai beszélgetés, véleménycsere. Jövendőbeli hallgatóknak ezért azt tanácsolom, hogy ha nem kifejezetten "magánórákra" vágynak, akkor érdeklődjenek, van-e más résztvevője is a tanfolyamnak. (Én ennek tudatában szívesen módosítottam volna a dátumon, hiszen - mint utóbb kiderült - más időpontban lettek volna kollégák.)

Mindent egybevetve  hasznosnak és tartalmasnak ítélem meg a tanfolyamot, nyelvtudásom fejlődött, naprakészebb lett, az oktatók kedvesek, rugalmasak és segítőkészek voltak, a helyszín pedig csodálatos.

HARTYÁNDI MÁTYÁS: Drámapedagógia az oktatásban

2016 júliusában a horvát Pričalica civil szervezet „Drama in Education – Holistic Approach to Teaching with Drama Techniques” képzésén vehettem részt Splitben. A képzés a spliti egyetem campusának egy bérelt konferenciatermében zajlott. A „Dráma az oktatásban” kurzus elsősorban a Bolton nevével fémjelzett oktatási drámával (process drama) foglalkozott, de röviden kitértünk Boal módszertanára, fórumszínházára és a Vágyak Színházára is.

A képzés vezetője, Ivan Slavič fiatal angoltanár. Tíz éve, egy hasonló továbbképzésen ismerkedett meg a dráma lehetőségével az oktatásban. Dinamikus, készséges és rugalmas személynek ismertem meg, élvezet volt vele dolgozni.

A társaság spanyol, portugál, lengyel és magyar résztvevőkből tevődött össze. A tagok csak alig-alig rendelkeztek drámapedagógiai előképzettséggel, így a kurzus legnagyobb sajnálatomra elsősorban a szemlélet játékos megismertetésével és az alaptechnikák bemutatásával telt, haladó technikákról alig volt szó. Szerencsére Ivan, a vezető volt olyan rugalmas, hogy segített az engem érdeklő kérdések megválaszolásában is. A sors iróniája lehet, hogy több, a képzésen részt vevő lengyel kolléga annyira gyenge angoltudással bírt, hogy csak színházi eszköztárunkat latba vetve mutogatással, esetleg tolmácsolás útján tudtunk velük kommunikálni.

Elméleti alapozással kezdtük a tanfolyamot, Horvátország legjelentősebb drámapedagógiával foglalkozó professzora ismertette velünk interaktív formában a legfontosabb tudnivalókat, majd átvettük vele az alaptechnikák (pl. szoborcsoport, kérdezés) a gyakorlatban is.

A folyamatdráma lehetőségeit három példán keresztül ismerhettük meg, amelyeket magunk is végigjátszottunk és kielemeztük. Ezek a mintafoglalkozások úgy voltak összeválogatva, hogy megismerhettük a technikák és lehetséges ívek egész palettáját. Elsősorban általános iskolásoknak szóltak, de elvileg a módszer bármilyen életkorban használható.

A képzés záró akkordjaként Ivan ismertetett néhány a drámapedagógiai foglalkozásokhoz felhasználható érdekesebb digitális programot, alkalmazást, és IKT-s eszközt is. Ez volt talán a kurzus legtöbbféleképpen kamatoztatható része, elképesztő újítások jönnek ki havonta.

A szigorú értelemben vett képzést játékpedagógiai eszköztárt használó, a régió történelmét és jellegzetességeit bemutató közösségi programok egészítették ki. Egy helyi hagyományőrző szervezet által tartott foglalkozás keretében betekintést nyerhettünk a spliti Diocletianus palota, és a légió egykori életébe, majd kipróbálhattuk magunkat egy helyi sportban, a sekély vízben játszott picigin nevű labdajátékban, végül pedig kalandozhattunk egy kicsit Hvar méltán híres szigetét.

Számomra a leghasznosabb az volt a képzésben, hogy ráébredtem néhány narratívát használó, de önálló identitású pedagógiai koncepció (pl. process drama, story-line, edularp) mélyebb kapcsolatára, összefüggéseire. Emellett jó volt még arra is, hogy letisztázhassam az elméleti háttértudásomat, megerősítsem a drámapedagógiai alapjaimat, illetve hogy befoltozzak egy-két hiányfoltot a tudomásomban.

A képzés témája annyira inspirálóan hatott, hogy segített átlendíteni a holtponton, és végre létrehoztam oktatási intézményemben dédelgetett álmomat, egy játékpedagógiai műhelyt, ahol a továbbiakban kísérletezhetek ezzel a módszertannal is. Ezért örök életemben hálás leszek ennek a lehetőségnek!

LESTÁK ANDRÁS: Super-Intensivkurs (C1) Bécsben az ActiLinguánál

Az Erasmus+ pályázata keretében két hetet tölthettem el Bécsben, ahol az ActiLingua Academy Super-Intensivkurs segítségével felfrissíthettem nyelvtudásomat. Idén 10 éve tettem le a C1-szintű nyelvvizsgát az Osztrák Intézetnél, viszont évek óta alig használtam a nyelvet, a németem így igencsak megkopott. A célkitűzésem az volt, hogy a Bécsben töltött két hét alatt a lehető legtöbb formában legyek - ha úgy tetszik - rákényszerülve az aktív nyelvhasználatra.

A kurzus előtti napon, a kora esti órákban érkeztem Bécsbe. A szállásom egy Studentenhausban volt az ÖJAB-Niederösterreichnál, ahol főként 16 év alatti kezdő németes fiatalok voltak (egymással főként angolul beszéltek). A személyzet pedig Ausztriában tanuló egyetemistákból állt, kettő kivételével mind külföldiek. Nagyon klassz volt ez a nemzetközi környezet.

Másnap - még az első óra előtt - egy rövid szóbeli Einstufunggal indult a nap. Néhány mondatban beszélnem kellett magamról az egyik nyelvtanárral, aki ezután besorolt a C1-es csoportba. Itt két nagyon folyékonyan beszélő lengyel középiskolás fiúval, és egy szintén lengyel német nyelvtanárnővel, valamint egy albán, ill. olasz orvosnővel, egy venezuelai, ám német származású lánnyal, valamint egy minnesotai egyetemistával voltam egy csoportban. Az első hét végén a lengyelek hazamentek (nekik ekkor telt le a 2 hét), helyettük egy atlantai középiskolás érkezett.

A kurzusom

• két délelőtti - egyenként 90 perces - órából álló Grundkursból,
• valamint egy késődélutáni - szintén 90 perces - Einzelkursból állt.

Az első délelőtti óra a nyelvtanról szólt, a második inkább a nyelvhasználatról (HV, LV, újságcikkek csoportos feldolgozása prezentációval) szólt. Mindkét órát más tanár tartotta, a kettő között 15 perc szünetünk volt, így a délelőtti órák 12:15-re fejeződtek be. A délutánokat igyekeztem múzeumok (KHM, NHM, Schönbrunn) látogatásával, városnézéssel (Ringstrasse, Naschmarkt, Stadtpark stb.) tölteni, így - félig bécsiként - felfedezhettem a várost. Késő délután, 17:45-től volt az egyszemélyes órám. Itt én választhattam témát, miről beszélgessünk. Már a bemutatkozásnál kiderült, hogy egyszerű lesz a témaválasztás: mivel a velem nagyjából egyidős tanárom épp most írja a mesterdiplomáját közgazdaságtanból, én pedig gazdaságetikával foglalkozom, így gazdasági-társadalmi szakcikkeket olvastunk-fordítottunk, valamint az olvasottakról beszélgettünk. Ennek igazán örültem, hiszen nem csak az érvelést gyakorolhattam, de rengeteg gazdasági kifejezést is megtanulhattam. Ezen kívül akadtak olyan szakmai témák, újdonságok (pl. Gemeinwohlökonomie), amelyekkel ezen a kurzuson találkoztam először. Különösen érdekes és jó volt, hogy mindegyik órán az ismereten szavak/kifejezések körülírása közben is újabb és újabb szavak kerültek elő, amik közül sokat csak  az “archívumból” kellett előhoznom.

Hétvégén elmentem egy félnapos Exkursionra, Kreuzensteinba. Itt idegenvezetéssel egybekötve megnéztük a várat, illetve részt vettünk egy szabadtéri ragadozó madár bemutatón.

Esténként tanultam, készültem a másnapi órákra (házi feladatokat kaptunk, vagy elolvastam egy-egy cikket, amiről az egyéni órán beszélgettünk), bejártam a Donaukanalt, ill. az egyik este - a nyelvgyakorlás és a moziélmény kedvéért - egy németnyelvű filmet is megnéztem a Village Cinemában (Wien Mitte).

Nagyon aktív két hét volt tehát, minden este fáradtan feküdtem le aludni (délelőtti órák + délutáni múzeumlátogatás/városnézés) + egyéni óra 19:15-ig + tanulás/mozi/stb.). Az első napok még elé frusztrálók voltak, mert viszonylag lassan, akadozva tudtam csak  beszélni, sok szó csak nehezen jutott eszembe, de 4-5 nap múlva minden rendben volt már. Ehhez hozzájárult az is, hogy minden alkalmat meg akartam ragadni a nyelvhasználatra, pl. reggelente betértem a Rennwegnél egy kávézóba, ahol a 3 felszolgáló közül 2 ugyan magyar volt, de mindvégig inkognitóban maradtam, mert velük is németül akartam beszélni.

A szálláson reggeli és meleg vacsorát kértem, de a pályázati pénzből bőségesen jutott ebédre, belépőkre, mozira, helyi közlekedésre és könyvvásárlásra is. A szállás a Schottenringhez, a nyelviskola pedig Wien Mittéhez volt közel: mindkét helyről nagyon jól bejárható volt a város. Úgy gondolom, azt kaptam, amit vártam: ismét magabiztosabb a németem, megismertem Bécset, a nyelvtanárok és a csoport tagjainak személyében  pedig sok érdekes embert is.  Nagyon remek lehetőség volt számomra ez a rövidnek tűnő 2 hét, mindenkinek szívből ajánlom!

KLIMAS MARCEL: Egy hétig ne essen Angliában? Lehetséges! - One week course for teachers of history at secondary level, Gloucester UK

Az Erasmus+ program keretén belül egy hetet tölthettem el Gloucesterben, az Egyesült Királyságban, történelem tanároknak szervezett kurzuson. Nagy örömmel és várakozással álltam kiutazásom előtt. A csoportomban rajtam kívül volt még két magyar, két török, egy finn és egy lengyel kolléga. Szállásként két opciót ajánlott fel a szervező iskola: lehetőségem volt saját magamnak szállást keresni, vagy kérhettem elhelyezésemet ún. vendégcsaládoknál. Az utóbbi mellett tettem le a voksomat, ami mellett- az anyagiakon túl- az szólt, hogy ez által biztosítva volt az étkezésem is, bepillantást nyerhettem egy brit család mindennapjaiba és nem utolsó sorban pedig idegennyelvtudásomat nem csak napközben, hanem az egyes programokról hazatérve tovább fejleszthettem.

Érkezésem utáni napon lehetőségünk volt elutazni Bath-ba, melynek fürdőkultúrája a római korig vezethető vissza. Nem csak ezt az utunkat, de egész hetünket készségesen és rugalmasan szervezte a helybéli kapcsolattartónk.

Második napunkon a közeli Cheltenhambe utaztunk, ahol tulajdonképpen a kurzus zajlott. A hét folyamán itt vettünk részt előadásokon (C.L.I.L. – Content and Language Integrated Learning, The Teaching of Hummanities in British Secondary Schools: The National Curriculum, Materials, Methods, Standards, stb.) és „workshopokon”, ahol a résztvevők bemutatták saját országuk iskolarendszerét, saját bevált módszertanukat, megosztottuk egymással nehézségeinket. 

Óriási élmény és sok tanulási lehetőséget nyújtott az egyik nap, amikor Worcesterbe látogattunk egy középiskolába, ahol órákon hospitáltunk, különböző korosztályú csoportoknál. Érdekes volt látni, hogy a 12-13 éves diákok is képesek végig, aktívan részt venni egy órás (értsd: 60 perces) tanítási órán.

Wales közelsége lehetővé tette, hogy ellátogassunk az Egyesült Királyság eme zugába. Az én kurzusommal párhuzamosan folyt a földrajz tanároknak is egy kurzus, akikhez csapódva tettünk kirándulást egy walesi szénbányába, majd Cardiffba.

Záró napunkon ellátogattunk a közeli Tewkesbury-be, ahol egy városnéző túra után megnéztük a tewkesbury-i csata (1471, rózsák háborúja) újrajátszását.

Érdekessége volt a városnéző túráknak, hogy minden esetben egy nyugdíjas helybéli vezetett körbe minket, aminek hátránya az volt, hogy sokszor nehezen érthető angolsággal beszélt, azonban előnye, hogy olyan információkkal halmoztak el minket, amelyek az ún. kis-betűs történelemhez tartoznának. Az ilyen fajta idegenvezetésnek pozitív hozadéka lehet a mély lokálpatriotizmus is.

Nagyon elégedetten, feltöltődve, új inspirációkkal térhettem haza.  A kurzus struktúrája átgondolt és kiegyensúlyozott volt. Az intenzív módszertani előadások, eszmecserék után mindig volt lehetőség feltöltődni egy kiránduláson, vagy egy helybéli vendéglátó ipari egységben, egy pint mellett.

KOVÁCS ALIDA: Brit kultúra életre hívása az angol órán - CAMBRIDGE BELL ISKOLA (2016.júl.4-júl.15)

2016. július első két hetében a Bell iskola továbbképző tanfolyamán ( Bringing British Culture into Life) vettem részt CAMBRIDGE-ben a Homerton College képzőközpontban és kollégiumban. A Bell iskola professzionális a kurzusképzésben, tanrend összeállításban és tanárkiválasztásban. Párhuzamosan öt kurzus folyt: kiejtés, dráma, kreativitás, kultúra és szakértői témakörökben 5-15 fős csoportokban, amiknek csoportvezetőivel minden résztvevő megismerkedhetett a délutáni plenáris előadásaikon, országismereti és kulturális szemináriumaikon, illetve szakkörjellegű bevezetőiken. Pld. Tankönyvek összehangolása a csoportokkal, Hogyan tanítsunk folyékonyságot?, Szókincsfejlesztés, Online eszközök alkalmazása, Költészet az órán, Angol humor stb. Így sokkal szélesebb spektrumú képzéshez juthattak a résztvevők, mintha csak a saját választott kurzusunkon vettünk volna részt.

Pedig a saját kurzusom is elegendő és kielégítő tárgyi, nyelvi és módszertani forrásanyaggal látott el a 10 nap kurzusórái alatt. A szisztematikusan felépített órarendbe a lehető legtöbb témakörből válogattak: brit irodalom, aktuális politikai helyzet (Brexit), zenei világ, országismeret, földrajz, történelem, ikonok, képzőművészet, média, sajtó, mindennapi élet stb. Mindegyik témához hasznos munkalapokat és kitűnő internetes és digitális anyagokat kaptunk link ill. weboldal formájában. Minden forrást és munkalapot elérhetővé tettek számunkra Dropbox hozzáféréssel. Amit ott nem voltam képes feldolgozni idő hiányában, hazatérve hozzáférek és használhatom a tanítás során.A 3-szor másfél órás szemináriumokon megoldottuk és megvitattuk a feladatokat pármunkában, kiscsoportos formában imitálva egy nyelvórát, és elmélyíthettük a módszertani ötleteket, amiket később a tanítási órákon tudok a csoportjaimhoz alakítani.

Nagy mennyiségű módszertani forrást hoztam magammal digitális és nyomtatott formában, ami bővül az órákon kívüli országismereti és kulturális anyagokkal. A tanrend magába foglalt múzeumlátogatást módszertani feladatokkal megtűzdelve, és egy angol teázó kert meglátogatását, ahol Virginia Wolf és irodalmi köre működött és alkotott. A szervezők gondoskodtak arról, hogy az estékre is kínáljanak opcionális elfoglaltságokat: mozi, kocsmakvíz a kollégium diákkocsmájában, kirándulás Elybe a monumentális katedrálisához, élő zenés koncert Kyle Chaterrel, jazz az iskola tanáraival, táncest, evezés (punting) a Cam folyón, városvezetés patinás kollégiumok között Cambridge macskaköves utcáin, Shakespeare nyári játékok, sport, Wimbledon imitálás eperrel és tejszínhabbal a legendás angol pázsiton a kertben, könyvismertető a Cambridge könyvesboltban.

Saját csoportom 10 tagjával baráti viszonyba kerültem az órák során, a többi csoport tagjaival pedig az órák utáni kirándulásokon és hétvégi londoni ill. windsori úton ismerkedtem össze. Ezek a barátságok és ismeretségek nemcsak szakmailag, hanem emberileg is előremutatóak és a közösségi oldalaknak köszönhetően továbbra is élőek. Mivel 12 országból érkeztek angolt és más tantárgyat angolul tanító tanárok erre a két hétre Cambridgbe, mondhatni, hogy a fél világot átfogó háló jött létre a résztvevők között Braziliától Oroszországig, európai túlsúllyal.

Szeretném ezúton is hálámat kifejezni a Hungary-Expert Erasmus+ tanártovábbképzés pályázati tanácsadó csoport odaadó, kompetetens és lelkiismeretes munkatársainak, Anitának és Krisztinának, akik hozzájárultak a projekt sikeréhez, és segítettek engem és 10 munkatársamat külföldi tanártovábbképzésben részt venni. Nagyon köszönöm segítségüket.

SZALAI ZSOLT: Végre Madrid, végre Spanyolország! – AIL Madrid, locos por el español

… igen, már nagyon hiányzott, és végre ebben az évben újra „hazaérkezhettem” a fülledt, nyárközepi, pihegő óriáshoz. A sors kegyéből többször volt alkalmam hosszabb-rövidebb időt tölteni közelebbi és távolabbi spanyol nyelvterületen, de rendkívüli izgalommal vártam, hogy két hetet tölthessek a spanyol fővárosban az Erasmus+ program keretében.

Szerettem volna sok időt tölteni Madridban, abban a fővárosban, amelynek ebben a hatalmas országban meg kell küzdenie az elsőségért. Szerettem volna a két hét alatt a lehető legtöbb helybélivel, spanyollal, madridival összefutni, és ezért választottam ezt a helyet, a turisztikailag kiemeltebb malagai lehetőségek helyett. Az AIL Madrid nyelviskola nagyon profi és színvonalas szolgáltatásokat, órákat, kurzusokat kínált, így nem is volt könnyű választanom, melyiket is részesítsem előnyben közülük. Sőt, a két hét folyamán folyamatosan újabb és újabb lehetőségek nyíltak meg számunkra – melyek közül már idő és energia hiányában többről le is kellett mondanom. Végül egy dupla kurzusra esett a választásom: Curso de Preparación para el Dele + Curso General Intensivo.

Ezek a nyelvi kurzusok sokkal többet kínáltak számomra, mint egy „átlagos” tanártovábbképzési program, mind időben mind fejlődési perspektívájukban, ezért a végére sem bántam meg, hogy ezek mellett tettem le a garast (550EUR). Reggeltől estig órán ültünk, természetesen egy spanyolosan hosszú ebédszünettel megszakítva azokat. A csoport tagjai mindannyian felsőfokon beszéltek spanyolul (egy brazil, egy amerikai, egy olasz, egy angol, egy török, egy horvát és én magyarként), így filológiai, kulturális, szociológiai és történelmi kérdéseinkkel halmozhattuk el tanárainkat, akik készségesen és nagyon hatékonyan készültek fel óráikra – annak függvényében, hogy a csoportnak éppen milyen megfogalmazott igényei támadtak.  Mindamellett néhányan közülünk felsőfokú nyelvvizsgát is tettek a kurzus végéhez illeszkedve, így alkalmunk nyílt ennek a nyelvi szintnek a követelményrendszerét és felépítését is megismerni és begyakorolni. Mindez nagyon-nagyon hatékonynak bizonyult számomra, mert sok olyan kérdésem volt, melyre idehaza, könyvtárakban, vagy az internet segítségével nem lett volna módom betekintést nyerni.

Szállásomat is az iskola szervezte, sokféle lehetőség közül a számomra legkényelmesebbnek az egyetemi diákszállás tűnt, ahol egy viszonylag nagy szobát béreltem, fürdőszobával, napi háromszori étkezéssel. Esténként hazaérve két út között választhattam: vagy nekiülök a sok-sok házifeladatnak, vagy nyakamba veszem a várost és felfedezem csoporttársaimmal Madrid különféle negyedeit. Általában így is tettünk, színesítve mindezt múzeumlátogatással, vásárlással, könyvesboltok és könyvtárak felderítésével, könnyed vacsorákkal, súlyos sörözésekkel. Így viszont csak másnap hajnalban tudtam nekiülni a házi feladataimnak – mert hisz senki nem akart közülünk készületlenül érkezni a következő napi fejtágításokra.

Ilyen terhelés mellett természetesen nagyon elfáradtam, de azon elhatározásomat, hogy a lehető legtöbbet igyekszem kihozni ebből a két hétből, úgy érzem, maradéktalanul teljesítettem. Sokan, sokféleképpen járultak hozzá, hogy fejlődhessek, tanulhassak – hálásan köszönöm nekik. Remélem, hogy tanárként és is hozzá tudok majd járulni, hogy a diákjaimnak hasonló élményekben lehessen része!

BARCZA ISTVÁN: Team Work as a Means for Enhancing Productivity- Barcelonában

A ciprusi Limassol székhelyű DOREA Educational Institut által meghirdetett Team Work as a Means for Enhancing Productivity kurzusra jelentkeztem. Az adott időpontban kevés jelentkező lévén egy másik időpontot ajánlott fel az iskola, amely már foglalt volt nekem. Így más időpontban, aug. 8-12-ig az eredeti Limassol helyszín helyett Barcelonában választottam ugyanezt a kurzust. Nem bántam meg.

A „külső” helyszín miatt iskola nem biztosított sem szállást, sem étkezést, ami eleinte kis fejtörést okozott. Végül egy remek helyet találtam a kurzus helyszíne és a tenger között félúton. Egy park sarkán álló egyetemi kollégiumot, a Residencia Ciutadella Universitariát, amelyben egy egyágyas stúdiót béreltem. Az igen gazdaságos szállás bőséges és gazdag reggelit is biztosított. A zöld papagájok otthonaként szolgáló és életteli teli parkban található a parlament és az állatkert is, amelyből gyakran vad állati ordítás zaja hallatszott.

A csoportunkban öten voltunk. Korosztályomból (47) egy magyar angoltanár és egy litván közgazdász egyetemi oktató, ill. egy nálunk húsz évvel fiatalabb olasz és lengyel fiatal. Nagyon izgalmas volt a két generáció találkozása. A fiatalabbak bátrabbak, nyitottabbak voltak. A csoportvezető egy amerikai származású, majd Írország után jelenleg Barcelona mellett élő tréner.

A továbbképzés helyszíne Barcelona belvárosában, a Grácia-negyedben volt egy lakóház földszinti fotóstúdiójában.

Az első két nap lassan telt, a tréner kissé készületlennek, ill. bizonytalannak látszott. Mentségére szólt, hogy az iskola egy-két (!) héttel kurzusunk előtt bízta meg a munkával. Visszajelzésünk után a harmadik és negyedik nap érdemi munkával telt. Először az általam vitt problémával – iskolánk finanszírozási kérdésével –, majd az olasz fiataléval – palermói fiatalok elvándorlásának megakadályozásával – foglalkoztunk egy új módszer, a „chaordic stepping stones” segítségével. Ötödik nap városnézésre szervezett be minket az iskola egy utazási irodához, ami remekül sikerült.

A barcelonai tartózkodás remekül sikerült, nagyon kényelmes volt a kurzus időbeosztása. Minthogy 9-15.30-ig tartott egy nap, és nem volt házi feladat, így délután-este bőven futotta városnézésre. Külön érdekesség volt, hogy indulás előtt tekintettem meg a budapesti Picasso-kiállítást, ott pedig helyben a Picasso-múzeum állandó tárlatát. A legjobb a városi biciklizés volt bérelt kerékpárral. Nagyon türelmesek, kedvesek és figyelmesek a barcelonai katalánok.

Utolsó nap arra is futotta, hogy fiatal kurzustársaimmal kivonatozzunk Montserratba, a fiúkórusáról ismert bencés monostorba, ahol bencés vendéglátónk az iskolát és a kollégiumot is megmutatta nekünk, mindannyiunk nagy örömére. Különösen nekem volt nagy élmény, hiszen Pannonhalma hasonló hely, és pár évvel ezelőtt fogadhattuk a kórust egy gimnáziumi koncert alkalmával a pannonhalmi bazilikában.

BAKINÉ FARKAS ILONA: „Ki mondta azt, hogy csak tanároknak…?”

Két hetes intenzív nyelvtanfolyamon vehettem részt 2016 nyarán Angliában, az Erasmus + program keretében.  Iskolatitkárként meg sem fordult a fejemben, hogy a tanárok számára kiírt pályázatra én is jelentkezhetnék. Iskolánk egyik vezetője biztatott erre, és hosszas noszogatására megírtam a jelentkezésemet az egyik  kurzusra, amely „nem angol nyelv tanároknak és iskolai adminisztrátoroknak” szólt. Az „Intensive English Language Training” a yorkshire-i partok híres  fürdővárosába, Scarboroughba invitált.

Az ott tartózkodásom alatt blogot vezettem, amely az alábbi linken olvasható:

https://lonciinscarborough.wordpress.com/

BORIÁN ELRÉD: Angol nyelvtanulás Máltán (2016. aug. 13–26.)

Kéthetes máltai tanfolyamra jelentkeztem és nyertem felvételt, amelynek címe: Fluency and Language Development for Educational Staff. A kurzus 42 órás volt, augusztus 15-tól 26-ig tartott. A jól felszerelt, kis tantermekből álló Executive Training Institute Malta épületébe jártunk minden tanítási napon.

A csoportban négyen kezdtünk, két litván tanárnő, és egy lengyel tornatanár. Az egyik litván tanárnő két nap után átment a kezdő csoportba. Josie volt a tanárnőnk az első héten. Először bemutatkoztunk, majd kérdéseket kellett feltennünk a tanárnőnek, hogy megismerjük őt. Témáink voltak: a férfiak és nők jellemzése, Malta, város és a falu különbsége, tévé műsorok, Machu Pichu, országaink bemutatása. emberek külső, belső jellemzése, hangtan, hasznos weblapok bemutatás, érdekes angol kifejezések és magyarázatuk, beleegyezés, ellentmondás, javaslat, vélemény mondása. Sokszor pármunkában dolgoztunk. A tanárnő az interaktiv táblán jegyzetelt, és gyakran tért át egy szótárra, amely minden nyelven mutatta a jelentést. Minden órán kiosztott fénymásolt lapokat, amelyek a téma és a hozzá tartozó nyelvtan kifejtését segítették. Országunkat is be kellett mutatni, én a neten található képek alapján a következő helyek rövid bemutatását választottam: Budapest, Balaton, Pannonhalma, Győr. Budapestről a Wikipedián hosszú angol nyelvű leírást találtam.

A következő héten Valerie lett a tanárnőnk. Egy újabb litván tanárnő csatlakozott a csoporthoz, aki matematikát tanított és igazgatónő volt az iskolájában. Az utolsó nap reggelén azonban már el kellett mennie. Minden első órán megkérdezte, hogy mit csináltunk délután, hol jártunk. Ő is többször felírta a nem tökéletes mondatainkat a táblára és közösen javítottuk ki őket. Első témánk az utazás volt. Majd a magánhangzók, mássalhangzók kiejtése, szavak csoportosítása volt a feladatunk. Vele is nagyon jó hangot talált a csoport. A legérdekesebb téma talán a sziget és a hajótörött ember (castaway) volt. Pár képet láttunk a híres filmből, és páronként el kellett képzelni nekünk is ezt a helyzetet, és leírni a szigetet, tárgyainkat, terveinket. Szavak és mondatok hangsúlyával és Málta történelmével is foglalkoztunk.

Szerencsémre családnál laktam. Mindenki dicsérte a fogadó családokat, a szállodákban lakó tanártársak pedig  zajra, az éjszakai élet nehéz alvásra panaszkodtak.  Marie Dominique Fava fogadott, aki nagyon jó háziasszonyom volt. Vasárnap délután elmentünk Mdinába, a régi fővárosba, ahol fiával sétáltam a várban, aki elmondta Málta történetének Mdinára vonatkozó részét. Hétfőn, augusztus 15-én Máltát körbehajóztuk, így láthattam Valetta erődjét, a sziklás partot, a kék lagúnát, és közben angolul a hangszóróból hallgathattuk a látható részletek történetét, szerepét Málta életében.

A felajánlott kirándulási lehetőségek közül kiválasztottam a Gozót. Érdekes volt a kompon való átkelés, a szigetet még nem annyira jellemzik a modern szállodák mint Máltát, ezért a hagyományos, angol jellegű erkélyes házakat láthattunk mindenfelé. A kék lagúnában motorcsónakokba ültünk, és élvezhettük a természet csodáit a barlanghoz hasonló sziklákat, a szigetről leszakadt mini sziklákat. Idegenvezetőnk megmutatta, hol folytak régen a folyók, amelyek kiszáradt medrei most is láthatók. A szabad időben nem fürödtem, egyik csoporttársammal sétáltunk, és mikor leültünk egy kis vendéglő előtt kipróbáltam a Cisk márkájú máltai sört, ami nagyon ízlett. 

Valettai esti sétára is elmentem. Az idegenvezetőnk, Mario a buszban elmondta a mostani főváros történetének legfontosabb eseményeit. Sétánk alatt felhívta a balkonos építkezésre a figyelmet, egy helyen a karmelita templom közelében Mária és Illés próféta szobrára. Elmentünk a jezsuiták épülete előtt, majd a lovagrend nagymesterének palotáját néztük meg kívülről, amely most az elnök dolgozó palotája és múzeumok is vannak benne. Szent János co-bazilikát is csak kívülről láthattuk, ezért felhívta a figyelmet a gótikus külső és a barokk belső különbségére, teljesen más fogadja az embert, mint amire vár. Caravaggio festményéről is beszélt, miben más Keresztelő Szent János lefejezése című képe a korábban festettekről. Tanácsolta, hogy egyik nap az iskola után sietve menünk buszhoz, és jöjünk el, minimum egy óra kell a megnézéséhez. A sétánk végén fél óra szabadidőt kaptunk, majd indultunk vissza. Megfogadtam Mario tanácsát és egyik délután elmentem Valettába, és meg tudtam csodálni a bazilikát és főképpen a két Caravaggio-képet. Nagyon érdekesnek és jelentősnek tartom, hogy a festő saját nevét János kifolyt vére alá írta. „Fra Michelangelo” olvasható a vér alatt, mert az eredeti neve Michalengelo volt, Caravaggio a helységnév, ahonnan származott. Idegenvezetőnktől már tudtam, hogy a lovagok befogadták a testvérek sorába, ezért lett „fra”, azaz testvér. 

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A honlapon megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.

A pályázat angol nyelvű leírása:

The Benedictine Secondary School of Pannonhalma is Hungary’s earliest educational place. It has been working for more than 70 years as an only-boys-boarding school. The boarding school’s construction began in 1939. The abbot and the prime minister wanted to start an ‘Italian’ secondary school with a huge emphasis on the Italian language and culture. This open-minded attitude and interest towards foreign languages and cultures are still present in the monks’ everyday life, in the students’ learning and the staff’s work. The school reserved its place in the European circulating through hosting guests from Switzerland, Germany, England, France, Italy, etc. and through its regular visits to its partner institutions in Meschede, Melk, Kremsmünster, Montecassino, etc. The school has been involved in exchange programmes with Romania, Slovakia, Austria and keeps offering scholarships for its own students in England, Austria, Germany, USA. Inside the institution the direction makes it possible to choose from 10 different foreign languages ​​(ie. Italian, French, Arabic, Portuguese, Spanish, etc.).

In the project the school’s aim is to improve the quality of students-exchange-programs and to prosper the teaching staff’s methodological repertoire.

To accomplish these requires it is necessary to open towards new educational fields, e.g. science or history; the school wants to engage more none foreign language teachers; the principal’s goal is to make the teachers meet new teaching methodology and tools.

There are 10 teachers and one assistant to get involved in the mobility program: at the beginning of 2016 the 11 journeys are prepared. In the summer the staff take part in the courses abroad, finally they share their experience and multiple their knowledge during the folloing schoolyear. The project participants travel to 7 different European countries (Austria, Italy, Cyprus, UK, Malta, Spain) for their 7 to 14-day training sessions with 7 different learning areas: foreign language methodology courses, drama pedagogy, group dynamics, skills, language course, math and history.
As a project result the school gets 11 academic folders with 11 cultural and professional presentations. The staff gets new methodological ideas and teaching resources from 7 different fields. The project participants’ language skills improve, among them there are 5 teachers whose subjects are science, history or religion.

From them it is expected that they are have more willingness to attend school exchange trips or support partnership; they are supposed to use foreign language literature on their subjects. The intercultural group will increase their social, professional and cultural skills. The foreign-language courses improve the language skills of the teaching staff and increase the school’s competitiveness internationally.
In the long term, the principal expects that a successful project will motivate other colleagues to participate in ERASMUS + project in the future in order to maintain internationalization.