Kilencévesen eldőlt, hogy tanár lesz. Kiskamaszként már egy falusi iskolában tanított angolt. De nem akárhol, hanem Afrikában, ahol hat évet élt gyerekkorában. Gimnazistaként pedig már azt is tudta, hogy egyszer a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban szeretne oktatni. Boros Noémi angol-francia szakos tanárunk ezer szállal kötődik Pannonhalmához. Mindkét bátyja gimnáziumunkban végzett, ahogy férje is, akivel végül itt alapítottak családot.

Kilencéves volt, amikor édesapja Zimbabwéban kapott állást – matematikát tanított az egyetemen –, és Afrikába költöztek. Boros Noémi szerint már ekkor eldőlt, hogy egyszer ő is tanár lesz. Két évig éltek ott, majd további négyet Botswanában. Mindkét helyen angol nyelvű iskolába járt. Olyan gyerekekkel együtt, akiknek szülei szintén Afrikában dolgoztak, így ideiglenesen voltak ott. Mint mondja a legjobb barátnője norvég volt, és két indiai lánnyal is nagyon jóban voltak. Botswanai iskolai évei alatt pedig már tanított. Közösségi munkát kellett ugyanis választaniuk, ő pedig heti egyszer, délutáni foglalkozáson angolra oktatta egy falusi iskola diákjait – meséli. Gyerekként hamar beilleszkedett: megszokta a környezetet, az időjárást, az ételeket, a nyugodtabb életritmust. Iskolába pedig egyenesen imádott járni. „Egy nagyon oldott hangulatú és haladó szellemű intézményben tanultam. Bár lassabban haladtunk a tananyaggal, de nagyon alapos volt az oktatás. Ma is szinte mindenre emlékszem, amit ott megtanítottak. Valójában a puskázást, a gyomorgörcsöt addig nem ismertem, amíg haza nem költöztünk” – mondja Noémi.

Tizenöt éves volt, mikor visszajöttek Magyarországra, és addigra már anyanyelvi szinten beszélt angolul. Franciául is kint tanult meg. Választhatott ugyanis, hogy ezt vagy a helyi nyelvet, a setswanát tanulja. Végül előbbi mellett döntött, és köszönhetően román nyelvtanárának nagyon megszerette a franciát. A hazaköltözés egy „kultúrsokkal” ért fel – mondja nevetve. „Beleszerelmesedtem Budapestbe. Külső szemmel tudtam rácsodálkozni mindenre. Lenyűgözött az itthoni kultúra gazdagsága, és hogy mindez az enyém is.” A debreceni katolikus lánygimnáziumban, a Svetitsben érettségizett, és felvételi nélkül jutott be az ELTE-re, mert negyedik lett a francia OKTV-n. Mint mondja sokan győzködték, hogy két nyelvtudással válasszon másik pályát, de ő mindig is pedagógus akart lenni. „Nem azért választottam, mert nem volt jobb ötletem, hanem mert tényleg tanítani akartam”. A diploma után két évet eltöltött a versenyszférában, hogy azért azt is kipróbálja, majd végleg a tanítás mellett tette le a voksát.

Ahogy Noémi fogalmaz, mióta az eszét tudja kapcsolatban van Pannonhalmával. Zongoratanár édesanyja egy zenetörténeti konferencián járt itt, amikor ő és testvérei még kicsik voltak. Majd elhozta idősebb bátyját, és Zoltánt annyira lenyűgözte Pannonhalma, hogy itt végezte el a gimnáziumot. Utána egy ideig szerzetesjelöltként élt a monostorban, végül azonban más utat választott magának – meséli. Zoltán iskolaválasztását pedig másik testvére, Elemér is követte. Ő szintén bencés diákként érettségizett Pannonhalmán, és végzősként az első farsangi királyválasztás győztese volt. Testvéreit számtalanszor meglátogatta, ráadásul gimnazistaként saját testvérosztálya a bencés gimnáziumból került ki. „Már akkor tudtam, hogy itt szeretnék tanítani. Még távoli, de nagyon erős vágyam volt”. Ezek után pedig talán nem meglepő, hogy férje is nálunk érettségizett.

2005-ben költöztek Pannonhalmára férjével. Boros Zoltán diákévei után prefektusként tért vissza hozzánk. Akkor várták első gyermeküket, Misit, majd két évre rá Klári és újabb két év múlva Kató is megszületett. Közben Noémi nyelvi szakköröket kezdett tartani gimnáziumunkban, kilenc éve pedig már főállású pedagógusunk. „Nagyon élvezem, hogy az idegennyelv tanítás összetett feladat: nem csak a nyelvtani szabályokat kell megtanítani, hanem készségeket is kell fejleszteni” – magyarázza. Mint mondja, az a legnagyobb siker számára, ha egy diákja a nulláról eljut odáig, hogy folyékonyan beszéli a nyelvet. Mindig lendületet ad neki, amikor a gimnáziumi évek után a diákok megköszönik, hogy milyen sokat adott. „Ezek a megnyilvánulásaik tényleg őszinték. Ők nagyon okos és kritikus fiatalok, soha nem dicsérnek csak azért, hogy jobb színben tűnjenek fel.” Mint mondja, ezek a visszajelzések jelentik a legtöbbet neki. Máig emlékszik arra, amikor egy tanítványa, akivel nem jöttek ki jól, fél évvel az érettségi után egy hosszú emailben köszönte meg, hogy „elviselte”. A fiú azt is leírta, hogy sajnálja, hogy nem tett bele több energiát, pedig Noémi volt a legjobb nyelvtanára. Egy másik diákja pedig franciául írt neki köszönőlevelet.

Mint mondja nagyon inspirálónak tartja, amit a gimnázium lelkiségben ad a pedagógusoknak. Minden évben – legalábbis amikor a járványhelyzet ezt nem írja felül – lelkigyakorlatot tartanak a tanároknak. Az értekezleteken az igazgató, Albin atya pedig mindig mond valami megszívlelendőt. „Mindig van valami lelki tápláléka. Egy falat csak, de az sosem marad el. Ezek számomra nagyon sokat jelentenek.” Ezeken kívül a tanároknak lehetőségük van bekapcsolódni a szerzetesek imájába is – sorolja.

A tantestület kapcsolata teljesen más, sokkal szorosabb, mint egy hagyományos gimnáziumban, és ez szerinte hatalmas áldás. Prefektus feleségként a hétvégék és a délután egy jó részét is férje nélkül töltötte a gyerekeivel, de mint mondja, támogatták egymást a „sorstársakkal”. „Gyakorlatilag életforma volt, hogy délutánonként és hétvégén összejártunk. Csak az volt a kérdés, hogy kinél találkozunk” – meséli lelkesen. Jóval több ez, mint kollegiális kapcsolat. Bár férje azóta munkát váltott, és már nem a gimnáziumban, hanem a levéltárban dolgozik mint levéltáros, a barátságok azóta is töretlenek. Olyannyira, hogy egyik lányuk keresztapja Noémi kollégája.

Szabadidejében szeret teniszezni, jó borokat kóstolni, moziba és koncertre járni. Férjével együtt Péterfy Bori-rajongók, sajátos „koncertturizmusba” kezdtek: rendszeresen abban a városban töltenek el egy hétvégét, ahol az énekesnő fellép. Az Erasmus + programba is rendre pályázik, gimnáziumunk többi tanárához hasonlóan. Eddig háromszor vehetett részt kéthetes, nyelvtanári kurzuson. Járt Oxfordban, Cambridge-ben és Nizzában. Mint mondja, nagyon értékes tapasztalatokat gyűjtött, és amellett, hogy fejleszthette magát, fantasztikus helyekre juthatott el, amiért nagyon hálás.