A 9.A osztály nyári túrája az Osztrák Alpokban

9.A

„Szemem a hegyekre emelem…” (Zsolt 120,1) A tanév vége felé már mindenki lázasan a nyári naptárát nézi, és a változatos nyári programjait tervezi. Nem csupán a diákokra jellemző ez a fajta elvágyódás az utolsó hetekben és napokban, hanem a pedagógusok is hasonlóképpen érzik magukat. Németh Tamás osztályfőnök úr minden nyár elején különleges és felejthetetlen túrát szervez az osztályának. Két évvel ezelőtt az Aggteleki-karsztban kéktúráztunk, tavaly gyönyörű sziklák között gyalogoltunk a Cseh Paradicsomban, valamint Cseh és Szász Svájcban. Idén az Osztrák Alpok kiváló túrahelyei közül Schladming környékét vettük célba.

A nyári túrát nagy érdeklődés övezte, ennek jele, hogy az osztályból huszonöten jelentkeztek. Kisebb fejtörést okozott, hogy hogyan tudjuk az utazást magunk megoldani. Végül három édesapa kísért el bennünket, így összesen öt autóval utaztunk.

Az első nap nagyon korán, hajnali négy órakor indultunk útnak Pannonhalmáról. Az elenyésző forgalom miatt lelkesen haladtunk előre, a szakadó eső és a hűvös idő viszont borzasztóan reménytelenné varázsolta a reggelt. Mégis minden programot meg tudtunk valósítani az eredeti terv szerint. Háromnegyed kilencre érkeztünk Admontba, ahol a bencés monostor múzeumát aadmont kedvünkért egy órával korábban kinyitották. A magyar származású Benedikt testvér nagy frissességgel köszöntött bennünket, és részletesen bemutatta a monostor lenyűgöző, hetven méter hosszú teremkönyvtárát. Órákig autóba zárva ültünk a szakadó esőben és ködben, ehhez képest óriási kontrasztot jelentett a tágas épület, a széles folyosók és a hatalmas tér. A könyvtár után a múzeumban a monostor történetéről és fő munkaterületükről, a lelkipásztorkodásról kaptunk számos érdekes információt.

A templomban és az udvaron tett séta után visszaültünk az autókba, és tovább utaztunk első, kifejezetten rövid túránk helyszínére, a Liechtenstein-szurdokba. Egy belépődíjas szurdokvölgyet látogattunk végig, ahol kiépített utakon és lépcsőkön lehet haladni, miközben alattunk és mellettünk tiszta vizű patak zúg.

A napot azzal zártuk, hogy sátrat állítottunk egy schladmingi kempingben, valamint felderítettük a kisváros és a Schladming-Dachstein Sommercard kínálta lehetőségeket.

A második nap egy hosszú túrára vállalkoztunk. Kb. 1650 méter magasra mentünk fel autókkal, a Dachstein tömbjének déli oldalába. Onnan gyalog vágtunk neki a hegyoldalnak. A legveszélyesebb és legnagyobb próbatételt jelentő szakasz a Tor (Kapu) nevű, egy meredek részen még eléggé havas hágón történő átkelés volt (legmagasabb pontján 2029 m). Ezt hosszú ereszkedés követte képeslapra és csokoládéreklámba illő alpesi tájon tehenekkel, fenyőfákkal, rétekkel, patakokkal, végül némi esővel is meghintve.

A harmadik nap korábban kezdődött. Az előzőleg már kiismert szerpentinen autóztunk, majd a felvonóra szálltunk fel, amely 2700 méter magasra repített bennünket pár perc alatt. A csúcson ragyogó napsütés és hófehér gleccser fogadott bennünket. Három órát töltöttünk odafent, közben mindenki megtalálta a neki való elfoglaltságot: függőhíd és jégpalota megtekintése, csúszkálás és hógolyózás, hegymászás még magasabbra. Néhányan itt értük el a túra legmagasabb pontját, a 2734 méter magas Kleiner Gjaidstein csúcsát. Délben autóval a alpokDachsteinnel szemben levő hegygerinceket vettük célba (Schladminger Tauern). A délutáni túra során egy hegycsúcsot „kötelező” jelleggel, kettőt fakultatívan érintettünk. A harmadik jelentette a legnagyobb megpróbáltatást, erre csak a túrázók krémje vállalkozott (1. Gasselhöhe, 2001 m; 2. Rippetegg, 2126 m; 3. Schober, 2133 m). A tűző nap és a kemény gerinctúra mindenkit kellőképpen kifárasztott. Ránk fért a pihenés, ugyanis még egy nap maradt.

A negyedik nap táborbontással kezdődött, amit sikerült a tervezett hatékonysággal megvalósítani. Az autókba történő bepakolás és a napi élelem beszerzése után a Steirischer Bodensee parkolójához utaztunk. Habár a túra „csak” kilenc kilométer hosszú volt oda-vissza, a szintemelkedés felfelé valahol öt-hatszáz méter között lehetett. Még a tűző napon is megérte a sziklás hegyoldalban gyalogolni, ugyanis utunk során több csodás vízesés és három hegyi tó látványában volt részünk. A harmadik tó vizébe és a patakba lábunkkal is belesétáltunk. Mindeközben a háttér egy kétezer méter fölé magasodó havas-sziklás hegycsúcs volt.

A beszámoló nem tud mindenre kiterjedni, illetve nem adhatja vissza ugyanazt az élményt, amiben részünk volt, azonban talán kedvet csinál az olvasónak egy nyári hegyi túrához, kempingezéshez vagy kimozduláshoz. A fiúknak felejthetetlentó élmény marad, hogy a túrák mellett a Schladming-Dachstein Sommercardnak köszönhetően minden este díjmentesen használhatták a schladmingi élményfürdőt, továbbá néhányan egy alpesi bobpályán élveztük a nagy sebességű lesiklást, páran pedig egy, a kisváros fölé magasodó hegycsúcsra utaztak fel a helyi felvonóval ingyen.

A túra jelentős közösségi élményei közé tartoznak az esti beszélgetések a gázfőzők mellett, amikor mindenki a saját pecsenyéjét sütögette. Pecsenye persze nem volt, de konzervmelegítés, kolbászsütés, levesfőzés viszont igen. Az első és a harmadik este szabadtéri esti imával zártuk a napot hálát adva a megvalósult programokért és kérve az Urat az előttünk állókért. A második estén sajnos az eső miatt nem tudtunk összegyűlni, de a rövid ideig rosszra forduló időjárás semmitől sem vette el a kedvünket. Még a hazafelé vezető úton, az autópálya-alagutakból kibukkanva is minden percben együtt éreztünk a zsoltárossal, aki szemét már két és félezer évvel ezelőtt is a hegyekre emelte.