Egy ilyen kis győzelem, hogy a pannonhalmi végzősök második negatív teszteredménye is megérkezett, azaz ezt a kis csatát – valószínűleg és sajnos nem az utolsót, de mégis!!! – megnyertük. Nyilván szerencsénk is volt, de az is látszik, hogy van remény, hogy van esély kézben tartani ezt az alattomos vírust. És ez erőt ad majd a következő megmérettetésekben is. Hálásak vagyunk a pozitív tesztet produkáló diákunk orvos szüleinek, hogy időben, a tüneteik megjelenésekor azonnal szóltak, így a diákot rögtön elkülönítve (nekik is köszönhetően) nem tudott terjedni a vírus a közösségünkben. Közben Ákos és Bernát atya, a főmonostori vendégfogadás felelősei a gimnázium rendelkezésére bocsátottak elkülöníthető vendégszobákat arra az esetre, ha valamelyik tanulónak komolyan indokolt esetben el kellene hagynia az iskolát. Visszautazásakor ide, a vendégszobákba költözve tudjuk őt „zsilipelni”, hogy a megfelelő időtartamú elkülönítés után térhessen vissza a kollégiumi évfolyam-kohorszába. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium járvány-szabályzatát továbbra is szigorúan megtartjuk, hiszen nem tudhatjuk, hogyan alakul a járványhelyzet. A szülőket folyamatosan tájékoztatjuk, sőt nagyban építünk javaslataikra a szülői látogatások és a hazautazások átszervezésénél. Köszönöm mindenkinek, aki imában, jó szóban, adományban segített bennünket ebben a nehéz szakaszban – továbbra is hálásan köszönünk minden segítséget. Nagyon megerősítő, hogy ilyen szeretettel vagytok irántunk!

Arra buzdítok mindenkit, hogy a vírus elleni legapróbb sikereket is osszuk meg egymással, hiszen azzal erőt meríthetünk közös küzdelmünkhöz. Nehéz időszakban egyetlen örömhír, mint a sötétben egyetlen gyertya lángja, reményt ad; a remény pedig lelki immunitást, minden lappangási idő nélkül, és nem csak járványok ellen.

Bátorításul Szilveszter atya diákmisés prédikációjából két mondat: „A testvér a kegyelem ajtaját úgy nyitja az esemény és a benne részesek előtt, mint aki maga is kegyelemre szorul. … „Mi adósok” nemcsak abban hasonlítunk egymáshoz, hogy irgalomra szorulunk, hanem – és éppen ezért – felelősek is vagyunk egymásért.”