Színház- és fotókurzus Pannonhalmán

Bencés Hírlevél, 2007. március 08., csütörtök, Polgári István

Február utolsó hetében a francia Sophie-Maurie Bouts színművésznő és Philippe Brame fotóművész vezetésével immár negyedik alkalommal került sor a színház- és fotókurzusra a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. A nyolcnapos képzés célja a résztvevők bevezetése volt a színház és a fotózás világába, a közös munkát tolmácsok segítették. A kurzus az Allianz Hungária Biztosító Zrt. támogatásával jött létre.

A színházkurzusról Takács Márton XI. B osztályos tanuló a következőket írta:

„Összesen tizenöten voltunk a csoportban, szinte minden évfolyamból, de ez utóbbi nem hátráltatta a munka menetét: mindenki a maximumot nyújtotta és egymást segítettük a hét nehéz pillanataiban. A hét mindenki számára fárasztó volt, de ez szerencsére csak az előadás utáni beszélgetésben került felszínre.

Egy reflektorokkal, függönyökkel felszerelt teremben kaptunk helyet, ahol a hét első részében a testünkkel, a mozdulatainkkal dolgoztunk, majd később teret kapott a hang is, de csak éneklés formájában. A hét közepe-vége felé improvizációs gyakorlatokkal dolgoztunk a beszéden, ezzel párhuzamosan pedig a művésznő megtanította nekünk a légzést és a jelenlétet a színpadon. A szövegekkel kapcsolatban sajátos módszere volt Sophie-nak: szinte az utolsó pillanatban osztotta ki őket, csak három nappal a hétfői előadás előtt váltak véglegessé a versek „tulajdonosai”. Ez azonban korántsem nehezítette meg a munkánkat, hiszen nem voltak megtanulhatatlanul hosszúak a verseink, másrészt pedig sokkal érettebben nyúlhattunk a szövegekhez az első pár nap tudása birtokában. Rendkívül jól szabta ránk az általa kiválasztott verseket, amelyeket nem a megszokott, mondhatni hagyományos szavalási stílusban adtunk elő, hanem színházat teremtettünk, közeget a vershez illően. Nagy élményt jelentett számomra a versek színrevitele, az, hogy teljesen birtokolni kellett, együtt élni a szöveggel, mert különben az egész mit sem ért volna. Azt hiszem, mindnyájunknak sikerült ezt véghezvinni, erre épült a hét munkája.

Persze a színházi munkánk csúcsa az előadás volt, amely azonban számomra korántsem volt akkora élmény, mint a tábor munkával eltöltött órái. A gimnázium tetőtéri teázójában megtartott előadást egy rövidke improvizációs gyakorlattal indítottuk, ahol párokban kellett két darab kezeink között tartott hurkapálcikával mozogni, zenére. Majd Arthur Rimbaud Bestiáriumát vittük színre, szöveg nélkül: mindenki mozgással jelenítette meg az előzetesen kihúzott állatát egyik társunk trombitajátékának kíséretével. Végül Rimbaud hat versét mutattuk be, szintén zenei kíséretekkel (hegedű, gitár).

Az előadás után értékeltük az estét, valamint megköszöntük Sophie és Philippe munkáját. Másnap délelőtt elbúcsúztunk tőlük, búcsúzásképp mindenki adott nekik ajándékba egy mondatot arról, mit is jelent számunkra a színház, illetve a fotózás.”

A fotókurzus során szerzett élményeit Tóth Gergely XI. B osztályos diák elevenítette fel:

„Mivel a csoporton belül is csak felületesen ismertük egymást, míg Philippe-et pedig egyáltalán nem, az első nap egymás, illetve a fotóművészethez való hozzáállásunk megismerésével telt. Ezt követően a fotózás technikai ismereteiről esett szó, ami mindenképpen szükséges a gép megfelelő kezeléséhez, továbbá ahhoz, hogy szubjektumunkat érvényesíteni tudjuk a fénykép-alkotásban.

A második nap folyamán a fotográfia művészi dimenziójába kaptunk betekintést a francia művész segítségével. Írni a fénnyel – ő így definiálta a fotózást és adott ezzel jó kiindulási alapot nekünk az első képekhez. Volt időnk témát keresni, ugyanis első alkalommal mindenkinek egyetlenegy fotót kellett készítenie az egész délután folyamán, szabad témában. Arra kellett törekednünk, hogy műalkotást „kreáljunk”. Este mindnyájunkat külön kielemzett, hallatlan részletességgel és precizitással. Teljesen máshogyan tekintett a fotóra, mint mi, olyan dolgokat látott meg, amihez nekünk még nem volt meg a kellő érzékenységünk, de ezzel párhuzamosan mi is megtanultuk, hogyan nézzük a képet. Másnap az addigi tapasztalatai alapján egy-egy személyes témát kaptunk tőle, amivel az elkövetkező négy napban dolgozhattunk. Emellett mindenkinek kellett egy portrét készítenie egy adott másik csoporttársról.

Ezután a napjaink viszonylag kötetlenül teltek, a közös beszélgetéseken a személyes tapasztalatainkat osztottuk meg egymással, illetve egymás érzéseire és képeire reflektáltunk. Philippe mindig hozzáfűzött valamit a már elkészült képekhez és új támpontokat adott a továbbiakhoz. Majd újra kaptunk egy számunkra nagyon kedves fotótémát: hogyan látjuk Pannonhalmát és mit tartunk fontosnak benne. Ez nyilvánvalóan sokféle megközelítésben megvalósulhatott, így jóval kötetlenebb volt, mint az eddigiek.

A kurzus lezárásaként egy vetítést állítottunk össze. A kezdőkép után a portrékat vetítettük le, majd az egyes saját témában elkészült legjobb képeket és a Pannonhalmáról készült fotókat. Ezeket a diákságnak szánt, számunkra humoros sorozat követte, végül a köszönetnyilvánítás a vezetők és a tolmácsok részére.”

Talán ez a két beszámoló is jól érzékelteti, hogy az egyhetes program milyen nagy élményt jelentett a résztvevő közel 30 pannonhalmi diáknak. Köszönjük Sophie-nak és Philippe-nek, támogatónknak, az Allianz Hungária Biztosító Zrt.-nek, tolmácsainknak, Jákó és Bánk testvéreknek és mindenkinek, akinek segítségével lehetővé vált a kurzus megrendezése! Reméljük, 2008-ban ismét találkozunk!